Svédország 2009

Már elég régen írtam, ezért elnézést is kérek azoktól, akik kitartóan próbálják követni a blogos eseményeket.

Szóval, ez a hét valami olyasmi, amit otthon 0. hétnek neveznének. Vagyis most szerveztek olyan programokat az itteni mentorok, amikkel megismerjük a várost. Ennek az első állomása volt szerdán este a "kincsvadászat" nevű kreatív városnéző program, ahol az Erasmusosok csoportba lettek osztva, és két óra alatt minél több érdekes, (vicces) kérdésre kellett válaszolni. Ezek jó része olyan volt, hogy el kellett menni valahova, és megnézni a választ (például, milyen boltok vannak a központi bevásárlóközpontban, hogy hívják a központi pályaudvbarnál lévő szökőkutat...), de voltak ilyen kisebb vicces feladatok is, pl. hogy cseréljük el a kapott tollat valami értékesebbre, vagy hogy énekeljünk csoportosan egy svéd dalt az utcán minél több emberrel (ez jó volt, mert az egyik lány odament egy éppen akkor ott járó turistacsoporthoz, és őket kérték meg, hogy beszálljanak, úgyhogy lett egy pár ember...:) ). Ennek a végén pedig lementünk az iskola bárjába, ami nagyon jó, és főleg olcsó, csak éppen megint nagyon kicsi volt. Szerencsére nem volt nagy tömeg, úgyhogy azért tudtunk ott beszélgetni, meg ilyenek. Megismerkedem négy szingapúrival (ketten közülük itt laknak Rosendalban) (Meséltem is, hogy nekem is van ott ismerősöm, igaz, Dorka...:) ). Ők nagyon jól beszélnek angolul, gyakorlatilag anyanyelvi szinten, és mesélték, hogy ez azért van, mert Szingapúrban egy nagy csoportja az embereknek gyakorlatilag angolul beszél otthon, és van is ellentét a kínaiul és angolul beszélők között ott. Érdekes, mindenesetre nehezen képzelem el, hogy mondjuk fél Magyarország angolul beszéljen otthon, gyakorlatilag anyanyelvként.

Az egyik srác, mint kiderült, nagy pókeres, meg is hívtak játszani, úgyhogy tegnap órák után végre játszottam itt is kint. Voltunk heten körülbelül, és a játék mintegy öt órán át tartott, de a végén én nyertem, vagy legalább második lettem (a végén - mivel menni kellett - csak megszámoltuk a zsetonokat, és ez alapján). Sajnos, Dani nem tudott jönni, mert ma vizsgázott 150 oldalból angolul, úgyhogy szegénynek tanulnia kellett (tényleg nem semmi volt az az anyag, beleolvastam, a gazdszoc könyvre emlékeztet, akinek ez mond valamit, csak angolul. Pedig a tárgy a Change Management (változás menedzsment), ami gyakorlatiasan hangzik valamennyire). Úgyhogy az utóbbi hét neki nem volt olyan felhőtlen szórakozás, nagyon lelkiismeretesen tanult, úgyhogy szerintem biztos átmegy, bármit is mondott nekem... :)

Ma este pedig egy ilyen pub-túra szerűség lesz, ahol a mentorok megmutatják az itteni nevezetesebb helyeket, meg gondolom, itt is lesznek vicces feladatok :).... Bár, hozzá kell tenni, hogy a jobb helyeken rettentő drága az alkohol, úgyhogy ennek azért van visszatartó ereje (szerintem még a svédekre is).

Most egyenlőre ennyi, megyek, csinálok ennivalót magamnak.

Hát igen, első hétvége egyik legnagyobb projektje is eljött (még tegnap, csak lusta voltam írni): a mosás... Itt úgy van, hogy van egy mosókonyha, ahol egy hónapban 7szer lefoglalhatsz magadnak két órát (+1óra szárítást), hogy rendberakd a holmijaidat. Ezt én meg is tettem, kisebb bajlódás után (mivel egy-egy mosóállomáson 2 mosó és egy szárítógép van, én persze először rögtön a nem működő mosógépbe pakoltam...) sikerült is kimosnom a ruháimat. Habár már előző ittlétemkor is használtam szárítógépet (otthon nincs, de szerintem nem is annyira elterjedt Magyarországon...), akkor is idegenkedtem tőle (főként, mivel az öblítő illatát nagyrészt ki is veszi a ruhából a szárításkor), de most azért használtam megint (végülis, ugyan van szárítóm a szobában, de arra nem fér fel minden, meg hát egyszerűbb is rögtön szárazon kivenni a cuccokat...).

Kaja

Az hatalmas könnyebbség, hogy van bent konyha (és ha ezt még azzal párosítjuk, hogy szeretek benne ténykedni... Persze, tudni nem tudok, de azért majd gyakorlat teszi a mestert... Ma például bolognait csináltam (nem, a paradicsomot nem én paszíroztam a szószhoz :). Szóval alapból), és meg is tanultam, hogy a kevesebb mosás és takarítás érdekében a paradicsomos, vagy legalábbis annak látszó dolgokat a belső lapon érdemes főzni.). Ami ugye egyedül hiányzik, az a sütő (az viszont van a közös konyhában), aminek hiányát eddig csak a mirelit pizza miatt éreztem, amiből így kevesebbet fogok enni. Ez szerintem sokat elárul képességeimről...  :)

Ja, Anyának üzenem, hogy a másfélszeres folyadékos rizsfőzés olyan tökéletes, hogy csak na. Tényleg, így kell csinálni! De ez akár mindenkinek jó tanács: ha nem szeretitek az elázott, összeragadt rizst, hanem pergőset akartok csinálni, akkor ki kell mérni, hogy egy (bögre) rizshez másfél (bögre) vizet kell adni, és úgy megfőzni, illetve hagyni, hogy minden folyadékot beszívjon.   

Na, de nem akarok átmenni szakácsblogba...

Még egy utolsó megjegyzés: azért van nagyon-nagy előnye annak, hogy az egész apartman 20nm. A takarítást viszonylag gyorsan meg lehet oldani, mintegy 10 perc alatt sikerült az egészet kisöpörni.:)

Hát igen. Csütörtökön letudtuk az utolsó órát, aztán már el is jött az itteni első hétvége... Este még benéztünk a nagyon beharangozott Welcome-partyra, aminél ugyanabba a hibába esett a szervezőség, mint a szombati eseményen. Rengetegen voltak, olyan fél 10 fele értünk oda, kellett vagy 10 percet sorbaállni, aztán kb az ajtóig jutottunk be, akkora volt a zsúfoltság. El is jöttünk viszonylag hamar.

Majd pénteken este ismét volt egy kis összejövetel, és utána lementünk egy helyre, ami viszont elég jól sült el. Bár a zenei ízlésemnek (ha egyáltalán van ilyen...) csak részben felelt meg, de még ez is várakozáson felüli volt ahhoz képest, hogy egy ilyen klubban milyen zenéket szoktak játszani: volt Summer of 69 (Zoliék előadásában :) ), illetve az utsó szám, amikor voltunk, az a Conga volt, amire két lány úgy ropta, hogy öröm volt nézni. 

A tegnapi napot pihinek szántam, illetve sétáltam egy kicsit a környéken, és csináltam pár fotót kívülről is.  

Tehát, ez az a ház, ahol lakom:

Elég közel van a város széléhez, ha kicsit mögésétálunk, már kezdődik az erdő:

Mondjuk, olyan szempontból viszont jó helyen van, hogy a buszmegálló pont itt van a lakrész előtt, tehát kb 1 perc séta. Ráadásul, a busz elég gyakran jár (olyan 10 percenként), és rettentő pontos, ezért aztán, ha megyek valahova nyugodtan lehet tervezni a menetrenddel. Gyakorlatilag pontosan 30 perc alatt be tudok érni a suliba, ami nagyon jó idő, tekintve, hogy otthon egy ilyen távolságot a késések meg egyebek miatt legalább 50 percre tervezne az ember.

És hát itt a lakónegyed a buszmegálló mellől lefényképezve (nem az egész, de innen balra már a bolt van, meg ilyen szolgáltató dolgok.

Ma reggel (hát, olyan dél felé...) megnéztem a netet, és a vezető hír, hogy a forint történelmi mélyponton van. Kezdem úgy érezni, hogy ellenem egy világszintű spekulációs összeesküvés folyik (na jó, ez csak vicc, de...). Ugyanis amikor otthon vagyok, akkor bitang erős a forint, és nem tudok mit kezdeni az eurómmal, most meg ilyen árfolyamon simán megérné átváltani, viszont most ez nem kivitelezhető, sőt, inkább az erős árfolyam jönne jól az itteni vásárlásokkor... Hát igen, ilyen, amikor az ember árfolyamkockázatnak van kitéve.

Csak ennyi, majd aztán folytatom a történések leírását.

Szerdán bementünk validation formot aláíratni, ami azért, volt vicces, mert megbeszéltük, hogy fél 12kor találkozunk bent, aztán mindketten kicsit elaludtunk, de aztán sikerült megoldani a dolgot... (kezdek gyanakodni, ennyi sok papírt csak a mi bürokráciánk igényel, a többi országból érkezőket nem láttam, hogy nagyon intéztek volna ilyeneket).

A csütörtök viszont kicsit mozgalmasabb volt. Délelőtt szerveztek egy ilyen "vásárt" az Erasmusosoknak, ami kiderült, hogy annyiból állt, hogy volt 5 asztal, ahol infokat lehetett kapni az orvosi ellátásról, sportlehetőségekről, meg adtak jegyeket az esti bulihoz. Szóval nem volt egy nagy dolog. Egyetlen érdemi dolog volt (számomra), a svéd nyelvtanfolyamosok is kint voltak, és mikor odamentem, és mondtam, hogy én a középhaladó kurzusra jelentkeztem, a nő rögtön átváltott svédre. Hűha, mondom, erre nem vagyok felkészülve, de aztán sikerült megértetni magam. De azért a végén mondta, hogy ha esetleg megbuknék a szintfelmérőn, írjak neki, és akkor betesznek a kezdő csoportba (elvileg ez nem lehetne, tehát nagyon rendes volt ilyen szempontból).

Egyébként a svédről csak annyit, hogy február 4-én lesz egy szintfelmérő, ami szinte egy mini nyelvvizsga, úgyhogy azért készülök rá valamennyit (legalábbis mondom magamban, hogy most már mindjárt elkezdek tanulni, de sajnos eddig mindig volt valami fontosabb... :) ). Mindenesetre nem szeretnék egy tök kezdő csoportba bekerülni, mert akkor ebből még középfok se lesz a végén.

Aztán kipróbáltuk a benti gépeket, amik elég viccesek. Van egy (pontosabban 3) nagy számítógépterem, ahol a mintavételünk alapján a gépek kb 60% egy halom ócskavas. Ami érdekes egy olyan országban, amit elvileg a versenyképes oktatása tett ilyen gazdaggá... Mindenesetre hozzá kell szokni ezekhez a gépekhez, mert az ökonometriából használt program 600 dollár, amit nem szeretnék megvenni itthonra:).

Majd megvolt a második óránk, a Modern Skandináv Gazdaságtörténet (ezt még egyszer le nem írom, mostantól MSGT). Szerintem tök érdekes óra volt, ugye az ilyen történeti előadások általában nem szoktak a legizgalmasabbak lenni, de szerintem egész jót tartott a nő. Itt is úgy van, hogy kell írni párban egy beadandót február végéig, azt fel kell majd olvasni (elég jó témák vannak: pl 19. századi skandináv agrártársadalom. Milyen csábító... :) ) , majd lesz egy írásbeli vizsga. 

Ja, egyébként, március 13-án már vizsgázni fogok ebből a tárgyból, 26-a környékén pedig öko-ból. Tehát ez kicsit más, mint az otthoni rendszer. Nincs megszakadás egy adott vizsgaidőszakban, viszont egész félévben dolgozni kell valamennyi kicsit legalábbis. Hogy ez jó-e vagy nem, nem tudom... Szerintem inkább jó. 

Tehát kedd reggel - viszonylag rövidke alvás után - mentem az itteni első órámra, ami nem volt más, mint ökonometria. Egy-egy előadás itt 3 db 45 perces tanórát jelent (illetve, mint később kiderült, van, am ikor csak kettőt), és közbe van egy-egy 15 perces szünet. Szerintem ez így sokkal jobb, frissebb tud maradni az ember a végére. Most az első 45 percben az itteni professzor beszélt, elmondta, hogy ez egy gyakorlatias kurzus, ahol az lesz a lényeg, hogy megfelelő adatelemzéseket legyünk képesek megcsinálni egy Stata nevű programmal (azért nem SPSS, mert szerintük ez jobban használható. Na mindegy). Írni kell a negyedév alatt négy beadandót, ilyen egyéni adatelemzéseket. Elmondta, hogy lehetőleg Wordben írjuk, de megemlítette, hogy lehetne LaTeX-ben is, csak az túl bonyolult szerinte, ezért nem várja el, de az itteni tudományos publikációk döntő része ebben készül. Szóval, volt értelme otthon ezt tanulni...

A másik két előadást egy fiatalabb oktató tartotta. Első két előadás: valószínűségszámítás, alapvetően ismétlő jelleggel, mert ezt tudottnak veszik. Mondjuk, pont emiatt kicsit tartok is tőle, hogy nem az otthoni ökonometria lesz itt, hanem inkább stat II jellegű témákról lesz szó (hipotézisvizsgálat, lineáris regresszió, amit aztán kicsit jobban kiterjesztünk, mint előző félévben, de lehet, hogy ez nem lesz elég). Mindenesetre majd meglátjuk, és aztán konzultálunk. 

Ami nekem kicsit furcsa volt még, hogy a prof. az első órán kb. 30 percig arról beszélt, hogy ez nem elméleti, hanem gyakorlati tárgy, aztán a másik órákon kőkemény elmélet volt, és feladatokként is kisebb valszámos bizonyításokat oldottunk meg. (Pl levezettük, hogy az átlag a várható érték torzítatlan becslőfüggvénye (unbiased estimator). Remélem, ez senkinek nem volt új információ... :) ).  Ezt egyébként én személyesen nagyon élvezem, viszont ez minden, csak nem gyakorlat-orientált statisztika. De, remélem, így marad.

Az óráknak délben lett vége, aztán nem volt különösebb dolgom, hazajöttem, beüzemelni a netet, meg csináltam ebédet, ilyesmi. Viszont érdekes módon, nem voltam annyira fáradt délután, csak este aludtam el viszonylag hamar... :)

U.i: Ha esetleg valakit érdekelne, itt van egy régi mintasor:  http://kursportal.student.gu.se/data/STG200ht08/Kursmoment/Basic_Econometrics/Old_Exams/old_exam_1.pdf

Szóval, nem egy különösen nehéz tárgy lesz.

Szerencsére hétfőn nem kellett menni reggel suliba (Juandranak például már volt órája, de nekem nem), úgyhogy kialudtam magam, és délután bementünk egy ilyen üdvözlő fogadásra, ami elég érdekesen sikerült: azon kívül, hogy volt kaja, nem sok értelmét láttuk, ráadásul, mint erről korábban írtam, a student buddy-val való találkozás sem volt túl jól megszervezve. Ráadásul, mivel az internetes iroda csak H-CS este 5-7-ig(!) van nyitva, ezért úgy döntöttünk, lelépünk hamarabb. De így sem elég hamar, mire odaértünk, már csomóan álltak előttünk, téptünk sorszámot, 515, és tartott a sor olyan 430-nál. Na, ekkor elmentünk beültünk egy sörre (illetve én cidert ittam, végre ihatok, amennyi belém fér. Hurray!!!!). Visszamentünk, még csak 480. Na akkor el ismét, még egy ital (még jó, hogy nem hosszabb volt a sor...), viszont mikor visszaértünk, már 530-nál tartott a sor. Arrrrghh! Úgyhogy húztunk egy másik számot (600, vagy ilyesmi), és azt már megvártuk ott. Úgyhogy fél 8 fele sikerült is végezni, mahd átmentünk Fridhems-be, ahol Dani lakik.

Itt dumálgattunk egy kicsit, amikor egyszer csak kopognak. Négy csaj volt, mondták, hogy ők előző félévben tanultak itt kint, és most körbekopognak az újaknál, csak úgy, ismerkedés céljából. Mindezt egy 3 literes boros dobozzal a kezükben (ilyet még nem láttam: itt az ilyen "kannás" bort dobozban tartják...), úgyhogy nem is álltunk nagyon ellen az invitálásnak. Daninál "véletlen" még volt egy üveg whisky is, amihez csatoltunk mintegy 5 liter kólát, és kimentünk a közös étkezőbe, ahova szépen szállingóztak az emberek, és végül olyan 10-15 emberrel beszélgettünk különböző nációkból (németek, franciák finnek, spanyolok voltak ott, illetve egy japán csaj, aki mesélter, hogy már kipróbálta, és beöltözött gésának...). Tök jó kis este volt, olyan fél éjfél körül aztán leléptünk. Nekem viszont hazafelé már nem volt járművem, pontosabban nem akartam kockáztatni, úgyhogy ott aludtam. Volt ott egy polifoam, 2 takaró, meg egy párna, azon simán el lehetett (volna) aludni, de főleg dumáltunk meg ilyenek (egy kis hasfájással is küzdöttünk, de kivételesen nem az ital miatt, annyit nem ittunk, hanem ugye a helyi csapvízhez még hozzá kell szokni...), úgyhogy sikerült mintegy 2szer 40 percet aludni, ugyanis másnap nekem 9.15-től órám volt, de ez a következő nap története már...

Rászántam magam, folytatom. :)

Szóval első este a szállást elfoglaltuk, aztán átmentem Juandrához (igazából Juan Andre), a dél-afrikai származású sráchoz, aki szintén itt lakik Rosendalban. Egyébként ő Hollandiában tanul, Maastrichtban, és eljött Erasmusra. Kicsit furcsa fickó: kb ismeretségünk tizedik percében kitért arra, hogy neki otthon 3-4 barátnője van, és hogy miket csinál velük. Ezzel nincs semmi baj (hát, na mindegy...), viszont ezt így a legelején, ráadásul a másik baj, hogy másról nem is nagyon hajlandó beszélni.... Szóval nála voltunk, mert 8-ra mentünk egy helyre "Welcome partyra" egy olyan kávézóba, ahova egyébként olyan 40-50 ember fér be, de amikor odaértünk (ami lehetett olyan fél 9 fele, mert először Juandra hagyott otthon valamit, aztán sikerült a villamosra a másik irányba felszállni...:) ), voltak vagy 150-en bent. Kissé fullasztó volt, ráadásul úgy tolakodott mindenki, mint valami túlzsúfolt diszkóban... Szóval nem volt túl jó, el is jöttünk 10 felé... 

Vasárnap

A nem túl kényelmes éjszaka után reggel volt hivatalos információs nap. Bementünk a suliba, ahol tartottak egy elég érdekes előadást. Én úgy gondoltam, hogy első nap ilyen gyakorlati dolgokról kellene szót ejteni, ehhez képest a suli történetéről volt szó, és arról hogy hogy kell az itteni könyvtár keresőjét használni (ami egy normál webes felület, olyan, hogy aki azt nem tudja használni, annak esélye sem lett volna Erasmusra, mert ott is csomó minden weben ment), illetve elmondták, mi a különbség a plágium és az idézet között, illetve elmondták, hogy mi a hivatalos módja az idézésnek. Persze, megkaptuk a suliba a belépőkártyát, meg az órarendeket, meg ilyeneket, de azért meglepő volt, hogy erről beszéltek... Ezután volt egy rövid körbevezetés a suliban, 4 csoportban, ahol kiderült utólag, hogy mindenkinek mást mondtak el (Danival egyeztettük az infokat, és kb semmi egyezés nem volt: valamit ő tudott, valamit én. Apropó, vele is itt találkoztam először. Kint vártunk a folyosón, és láttam, hogy van nála egy mappa, amire az van írva, hogy "... Szakkollégium". Hát, gondoltam, ez nem hangzik túl angolosan... Még szerencse, hogy nála volt ilyesmi). 

A hivatalos programnak olyan 2 fele lett vége, aztán elmentünk nekem matracot szerezni. Mint kiderült, ez nem is olyan egyszerű: nem ám, hogy a szállásomnál lenne egy lerakat, hanem a város másik feléről kellett hazacipelni a matracot, meg az "Erasmus Csomagot", ami tartalmaz mindenféle konyhai dolgot, meg takarót, ilyesmi. Szóval ketten ezt sikerült abszolválni. Danit jól megdolgoztattam első nap :), ő hozta a cuccokat, én meg a matracot. Elég vicces volt így villamosozni, viszont aznap este már sikerült jót aludni.

Reggel kicsit később keltem, mint gondoltam, ezért nem tudtam fényképezni, de most este csináltam néhányat a szobámról. (A fényviszonyok nem túl jók, a fotomasterektől előre is elnézést :) ).

Amikor belépünk az ajtón, ezt látjuk:

Balra fürdőszoba:

És még mindig...

Majd a háló,

a nappali,

a tanulószoba,

és a konyha következik.

Szemfüleseknek feltűnhetett, hogy az utóbbi négy helyiség ugyanaz:).

Ui.: a kmépek méretezée elég ad-hoc volt, lehet, hogy még majd változtatok rajta, de ez így blogon szerintem elmegy.

Ui2.: Tegnap ugyan írogattam maileket, de ha esetleg kifelejtettem valakit, akor egyrészt elnézést, másrészt, ha érdeklődik, nyugodtan mondjátok, hogy ez a blog van.  

Most volt itt Dani, akivel mi ketten vagyunk itt magyarok az Erasmusosok közül. Ettünk egy jót (vettem húsgombócot (vagy a helyi nyelv szerint: "köttbullar"-t), meg tésztát, azt csináltam meg, szóval ma teljesen helyi specialitás nap volt), aztán majd holnap találkozunk, és elintézzük a Validation formot (amit haza kell küldeni, hogy hahó, itt vagyunk), remélhetőleg.

Na, de vissza az elejére.

Érkezés

Ugye szombaton jöttem, Malmöbe jött a fapados járat, onnan pedig vonatoztam egyet Göteborgba. A gép késett egy kicsit, olyan húsz percet, ezért a reptéri transzfer buszt is feltartották, és amikor odaértem a malmöi állomásra, még sorba is kellett állnom jegyért, úgyhogy volt egy kis para, épphogy leültem a vonaton, már indult is. Csak azért lett volna rossz lekésni, mert a következő vonat csak másfél óra múlva jött volna, és nem IC, hanem gyorsvonat, de szerencsére erre nem került sor, fél ötkor Göteborgban voltam, elvonszoltam a csomagomat az irodáig, ahol odaadták a kulcsot a szálláshoz.

Éppen ott volt egy másik srác, aki ugyanoda ment, ahova én, úgyhogy együtt tudtunk menni, és kísért minket 3 "student buddy" (itt így hívják azokat a diákokat, akik a külföldieket segítik, meg ilyenek. Egyetlen szépséghibája van ennek a rendszernek, hogy nem nagyon foglalkoznak velünk. Az én Buddy-m például most vasárnap(!) küldött egy e-mailt, hogy örül, hogy itt vagyunk, és holnap találkozunk az érkező diákoknak szóló fogadáson.  Mindez nem is lett volna baj, de ő is tisztában lehet vele, hogy internet nem volt azonnal a szobánkban, tehát hétfő este előtt esélyünk nem volt megszerezni, így aztán ma örömmel olvastam ezt a levelet... :) ). Szóval a 3 minket kisérő lány közül az egyik félig magyar volt, anyukája családja balatonfüredi illetve budapesti. Persze, ő nem nagyon beszél magyarul, csak egy-két szót tud, de meglepetés volt mindenesetre ilyen hamar magyar vonatkozással találkozni.

Szállás

Szóval a központtól (ami a Centralstation, központi pályaudvar) mintegy 15 perces buszúttal ideértünk Rosendalba (Rózsavölgy magyarul, igaz, Marci...); itt fogok lakni fél évig majdnem, (illetve az érintettek ide jöhetnek). Ez egy viszonylag nagy diákszállás központ, kb 10 kisebb-nagyobb ház. Ahol én lakom, az a legnagyobb épületben egy 20 négyzetméteres kis apartman, ami nagyon jó, csak volt egy kis gond: mivel az én szállásom olyan, hogy a matracot külön kell szerezni, nem volt matrac az ágyon, és mint akkor este kiderült, aznap már nem is lesz (majd a másnapi matracszerzés történetét a következő bejegyzésben mondom el). Szóval első nap az itthonról hozott dolgokból megpróbáltam minél kevésbé kényelmetlenné tenni az éjszakát, de tulajdonképpen mégis csak egy padon aludtam... Legalább jót tesz a gerincemnek. (Egyébként nem volt olyan szörnyű, mint hittem; azt gondoltam, nem is fogok tudni elaludni, de ahhoz képest egész jót aludtam. Ennek talán köze van ahhoz, hogy az egész napos utazás kifárasztott :) ).

Még nem csináltam, de hamarosan küldök képeket, többek között a lakásról.

Ja, egyébként nekem úgy tűnik, itt nincs semmiféle porta, vagy ilyesmi, úgyhogy elvileg pár napot simán lehet nálam aludni, ha valaki ki akar jönni, csak ágyat nem tudok biztosítani (Ez így viccesen hangzik, de ez is megoldható. Majd még erről is mesélek...).

Most ez így egyszerre szerintem elég, nemsokára folyt. köv.

Så där!

Eljött ez is. Itt vagyok három év után ismét Göteborgban. Még egyelőre nehéz felfogni, de majd lassan csak hozzászokom. Előre szólok, hogy az első pár napi élményeket valószínűleg elnyújtva fogom elmesélni, mert nem akarok annyit gépelni egyszerre (és az olvasókat sem szeretném untatni többoldalas bejegyzésekkel).

Most megyek főzni, de este vagy holnap elkezdem az érdemi beszámolót.