Kiértünk.

Most csak egy-két érdekes találkozást örökítenék meg, a többiről majd írok. (Ha lesz kedvem... :) ).

Szóval jöttünk a repülőn, eleve ketten voltunk Andrással. A ferihegyi reptéren hozzánkcsapódott egy másik sráccal, aki a Danit jött meglátogatni. Majd találkoztunk András egyik szakkolis társával, aki Bergenbe ment, csak törölték az osloi wizzair gépet, ezért GBG (Göteborg)-on keresztül kellett menni. Majd még becsekkolás közben hozzánkcsapódott egy lány, aki utánam fog jönni Göteborgba Erasmusra jövő félévben, de a barátja svéd, és most őt ment meglátogatni. Szóval, mire felszálltunk a gépre, már egy ötfős Corvinusos kolóniát sikerült összehozni:). Ráadásul, később kiderült, hogy András és a lány már régebben találkoztak.

Megérkeztünk reggel, és délután bementünk sétálni a városba, meg beugrottunk a suliba megnézni az eredményeket, hátha kitették már. Éppen jövünk kifele, mikor ott sétál be az étterembe Chikán Attila. Valami konferencia volt éppen, de néztünk, mert vele utoljára vállalatgazdaságtan előadáson futottunk össze.

Kicsi a világ

Április 30-a itt Valborg (Valpurgis), amikor a svédek (illetve az északiak) a tavasz beköszöntét ünneplik (szerencsére a tavasz idén már korábban beköszöntött, de jellemző északra, hogy még csak most ünneplik a tavasz beköszöntét). Itt Göteborgban ennek a napnak a legnagyobb eseménye a Cortége, ami tulajdonképpen egy parádé. Idén volt a 100.-ik alkalom. Az itteni műszaki főiskola diákjai már századszor díszítettek fel 50-60 teherautót (amik főként aktuális közéleti eseményeket ábrázoltak), és ezek vonultak át a városon, miközben rajtuk a készítők valamilyen kisebb jelenetet adtak elő.

Néhány kép idénről. (Természetesen a fő téma idén a válság volt, de azért más érdekes autók voltak, köztük pl. a Pirate bay-ről szóló, amiről később még írok).

1. Munkanélküliség...

2. ...például a Volvótól is kirúgnak embereket

3. Az izlandi válság (A kék felirat: "A válságban lévő Izland baráti áron eladó")

4. Obama

5. A Pirate Bay-per

6. A berlini fal lebontása (ez mondjuk inkább történelmi, mint közéleti kép)

7. A szomáliai kalózok

8. Fear Factor (Már nem tudom, ez otthon milyen néven ment, ez az a "celebek élő kígyót esznek" típusú műsor eredetije)

 "Första maj har alltid varit din röda dag"

Csak hogy egy idevágó idézettel kezdjem egy Guldibrallan nevű együttes "Fy pa dig Sosse" című számából: https://www.youtube.com/watch?v=_EBA5VN3id8  Maga a zene nem egy nagy durranás, a szöveg a lényeg, akit érdekel, annak majd elmondom. De a cím fordítása házi feladat.

Szóval kíváncsi voltam, milyen egy május elseje egy olyan országban, ahol 1914 óta minden országos választáson a szocdemek kapták a legtöbb szavazatot, úgyhogy kimentem a demonstrációkra.

Reggelre hirdettek egy ilyen anti-kapitalista, hippi jellegű felvonulást, de elég kicsi volt, csak 100-200 ember, nem is zárták le az utakat, semmi extra (bár előtte nagyon hirdették, úgyhogy kicsit meg voltam lepődve), bár megjelentek vicces arcok (majd felteszem a képeket is, csak telefonnal csináltam, azt pedig nem tudom gépre tenni, úgyhogy majd csak sokára lesznek képek a mai napról).

Ez a menet ott ért véget, ahol a másik kezdődött. Ugyanis Svédországban van egy "Vänsterpartie"-nak nevezett, szó szerint "bal párt", ami viszonylag jelentős, kb. 8-10%-os parlamenti erő, ami ideológiáját tekintve egyértelműen baloldali, a széléhez közelebb, mint a közepéhez. Ők tartották a nagy felvonulást ezen a napon. Egy kb. 3-4 ezer emberből álló menet vonult végig a városon a főtérre (tkp. én is velük vonultam, de inkább mellettük, hiszen nekem nem hiszem, hogy sok keresnivalóm van egy svéd politikai tüntetésen, még ha az egyik fő jelszó, amit skandáltak, az volt, hogy "Internationella solidarität, arbetarklassens kampenhet", amiből az eleje egyértelmű, hogy mit jelent), ahol beszédet mondott a fiatal baloldal képviselője és a pártelnök. Itt is itt maradtam, gondoltam, jó nyelvgyakorlás, hátha értek is belőle valamit (igazából egész sokat értettem, amikor nem valamilyen nehezebb szöveget mondtak, csak ilyen általánosságokról beszéltek, azt sokszor teljesen értettem). A végén pedig elénekelték az internacionálét, ami svédül kicsit furcsán hangzott, de hát végülis vagy 35 nyelvre lefordították. Viszont annak a szövegéből nem sokat értettem, egyedül az "Ez a harc lesz a végső" részt, de azt sem ott éneklik, ahol a magyar változatban van.

Ez igazából kicsit off-topic, nyugodtan át lehet ugorni:

A pártelnök beszédéből néhány fontosabb programpont, csak hogy megmutassam, mit jelent itt svédországban szocialistának lenni (ők azt mondják, hogy le a kapitalizmussal, és csináljunk szocializmust, én azért ezt kicsit kételkedve fogadom, de maradjunk annyiban, hogy más a történelem).

• egyenlő lehetőség az oktatásban
• új bérlakások építése 
• kritikaként megfogalmazták, hogy a regnáló jobboldali kormány alatt az adócsökkentések 40%-át a társadalom legfelső 10% tette zsebre. Nyilván ezt visszacsinálnák, illetve talán a kulcsmondat abban ragadható meg, hogy "Reinfeldt (a mostani miniszterelnök) inkább adót csökkent az igazgatónak, minthogy munkát adjon a tanárnőnek". Ezt a gondolatmenetet hosszan kifejtette, de a továbbgondolást most az olvasóra bízom.
• EU-kritika (ez így kicsit érdekes volt, hiszen ez EU-választási kampánygyűlés is volt)
• A háborúkban való szerepvállalás befejezése, illetve a Gaza-i övezetben élők megsegítése (erre szerveztek is gyűjtést a gyűlésen)
• Férfi-női egyenlőség megteremtése (legalábbis törekvések) - alapvetően egy szocialista-feminista pártként határozza meg magát a VP.

Ebben a programban szerintem vannak jó és rossz részek is, ennek ellenére összességében úgy gondolom, otthon is elkelne egy ilyen párt.

Érződött, hogy itt az ilyen megmozdulásoknak nagy hagyománya van, és inkább látványosságként fogják fel az emberek, mint komoly politikai tettként. Semmi rendzavarás nem volt, az emberek a 25 fokos jó melegben sétáltak, és nézték a vonulókat. Kellemes tavaszi családi program, semmi több.

Ezt a bejegyzést most írom meg másodszor, az előző verzió eltűnt az óriás bit-tengerben. Lehet, hogy mág valamikor előkerül (produkált már érdekes dolgokat a blog.hu).

Szóval tegnap megvolt a vizsga, ami elég könnyűnek bizonyult, főleg a beugró vizsgához viszonyítva. Ennek két oka lehet: egyrészt, olyan szöveget kaptunk feleletválasztós tesztnek, ami már ismert volt a könyvből, másészt, valamivel többet is tudunk svédül (remélhetőleg). Érdekesen épült fel a vizsga: volt 100 pontnyi tesztes-feladatos rész, és 100 pontért egy darab 150-200 szavas fogalmazás, amihez nem lehetett szótárt használni (és ez be is korlátozta azt, hogy mit írhat az ember - ti. amit ki tud fejezni svédül), úgyhogy szerintem a második fele kissé túl lett hangsúlyozva.

Már tegnap este meg is kaptuk az eredményt, egy otthoni 3-asnak megfelelő jegyet kaptam, azonban érdekes az osztályzás, mert azt mondta a tanár, hogy a "Godkänd", vagyis "átment " jegyhez 70%-ot kell elérni. Mindenesetre, szerintem szokatlanul magas, de hát ők biztos jobban tudják. (Mondták is, hogy "VG-t", vagyis jól megfeleltet kapni nagyon nehéz, gyakorlatilag lehetetlen).

Egyébként, amikor mentem a vizsgára, majdnem elkéstem, mert egy villamos balesetezett a Brunnsparken-nél (az itteni főtér), és ilyenkor, mivel a villamosvonalak nagy része valamilyen módon bemegy a központba, megáll az élet. Amikor mentem a vizsgára (az én villamosom még épp el tudott suhanni a sor mellett, de volt egy rész, ahol vagy 20 villamos és busz állt egymás után sorban beragadva). Egyébként mostanában egész sűrűek az ilyen balesetek. Tegnapelőtt hazafelé jövet is balesetezett az a villamos, amivel jöttem. Nem nagyon, csak elfelejtette a vezető átállítani a váltót és eztért nekimentünk a kanyarodó villamosnak egy kicsit, és még ki is siklott a hátsó kocsi, amiben én is utaztam (nem borult fel, vagy ilyesmi, csak lement a vágányról). Mindenesetre akkor szintén megfagyott a közlekedés, viszont érdekes volt látni a svédeket, ahogy ott állnak, és bámulják, hogy most mi történt. Szinte mint egy nemzeti látványosság, úgy nézték. Úgy látszik, nincsenek hozzászokva az ilyen esetekhez (majd meg is nézem a svéd híreket, hogy benne vannak-e ezek az esetek).                            

Szerintem még nem meséltem, de kiderült az ökonometria eredménye. Jó lett, gyakorlatilag a második legjobb a csoportban (fél ponttal lemaradva). Ez csak azért is volt kicsit meglepő, mert ugye nem tudtam rá túl sokat tanulni (ugye Petra elment kedd este 7-kor és másnap reggel 9kor vizsgáztam. Még mondta is hogy reméli, nem lesz baj. Nem lett...), és a feladatok között is voltak olyanok, amik, hát,nem nagyon voltak ismerősek, de, úgy látszik, nem pontozott túl szigorúan... Mindenesetre ezt muszáj, hogy ötösnek fogadját el otthon, és már be is zsebeltünk 5 kreditnyi ötöst...

Ráadásul ma megjött az itteni ösztöndíj, amire még februárban kellett jelentkezni, és én már kezdtem is lemondani róla, mert nem tudtam elképzelni, hogy ennyi ideig tarthat. Ma meg itt volt egy levél a levélszekrényben, hogy értesítjük, hogy ösztöndíjat kapott, és májusban kézbesítjük. Remélem, ezt a jó szokásukat megtartják, és még néhány ilyen levél fog várni a későbbiekben is.

Na jó, nem vacsora, hanem svédóra. De tényleg utolsó. Arra gondoltam, hogy ezt a bejegyzést az alkalomhoz illően svédül fogom megírni, aztán rájöttem, hogy az viszonylag keveseknek javítana az olvasási élményen, sőt...

Ennek a tíz hetes svédkurzusnak talán az volt a legfőbb tanulsága, hogy túl nagyot mertem álmodni, amikor a felsőfokról gondolkoztam hazamenetel után. Rájöttem, hogy egyrészt van rengeteg, fontos és nehéz része ennek a nyelvnek, amit még mindig nem tudok (bár nem panaszkodhatom, a kurzus során gyakorlatilag mindenen végigmentünk, ami mondjuk egy erős nyelvtudáshoz kell, csak hát meg is kellett volna tanulni, illetve, hát, az utóbbi hetekben kicsit kevesebbet foglalkoztam vele egyéb bokros teendőim (...) mellett. De jövő héten vizsga, és most ez a legközelebbi megmérettetés, úgyhogy a hétvégén ráfekszem kicsit a dologra, és magamba szívok annyit, amennyit tudok az elmúlt hetek új ismereteiből. 

 Több tekintetben is sajnálom, hogy vége a tanfolyamnak. Egyrészt, úgy érzem, sokat fejlődtem, de legalábbis rendszereződött a tudásom, és így talán könnyebb lesz rá építeni. Bár, az kétségtelen, hogy ennyi idő alatt, még ha viszonylag sokat is tesz érte az ember, nehezen lehet, vagy inkább lehetetlen, egy nyelv teljes rendszerét készségszintű ismeretté alakítani (persze, nem kellett előlről kezdeni, a legalapvetőbb dolgok szerencsére megvoltak, és ezért lehetett ez alatt a tíz hét alatt rengeteget tanulni). Mindenesetre, most, amíg itt vagyok, megpróbálom fenntartani, illetve továbbfejleszteni a svédemet. Megígértem ugyan magamnak, hogy ha befejezem a kurzuist, onnantól svédül fogok minden lehetséges szituációban beszélni, de hát az ember könnyen elcsábul, amikor az angol annyival egyszerűbb...

Másrészt, ez az óra egy viszonylag jelentős részét képezte a nemzetközi emberi kapcsolataimnak, főleg az utóbbi időben, hiszen itt az volt a cél, hogy egy nyelvet tanuljunk, és ugye órán is beszélgettünk, megismertük egymást valamennyire, és hát szünetekben is dumáltunk. Hozzáteszem, ez itt, kint több, mint amennyit általában kommunikálnak egymással az emberek egy másik kurzus esetén.

Szóval összességében ez egy tök jó dolog volt, hasznos és kellemes.

Ja, egyébként rájöttem, hogy eddig magamról egy képet sem sikerült feltennem. Pedig nem szándékosan válogattam így a felkerülő képeket. Vagy mégis. Most azonban pótolom a hiányosságot, ez a kép lesz a bizonyíték arra, hogy én Göteborgban tanultam.

Kungälv: Bohus erőd, szerintem a legnagyobb vár egész Svédországban :)

Helsingborgi látkép, háttérben a városházával

A Helsingör-Helsingborg kompon, a helsingöri vár, "Hamlet vára"

A vár, kicsit közelebbről

Oslo, a főutca, hátul a királyi palota.

Aker Brygge, Oslo leggazdagabb negyede (még ha nem is látszik:) ).

Osloi utcakép

Vigeland, a norvég Városliget egy szoborparkkal keverve

Göteborgi szigetvilág, avagy skärgarden.

Az utóbbi, mintegy négy hétből minegy három héten keresztül volt vandégem, úgyhogy most furcsa lesz megszokni, hogy egyedül lakom a lakásban. (Pontosabban a szobámban). 

Petra látogatásáról írtam, már képek is kerültek fel. Az utóbbi két hétben viszont két csoporttársam, Gábor és András látogatott meg (András már volt kint múltkor is, ő csak visszajött repetázni egy kicsit:) ), méghozzá egymást váltva, múlt szombaton azzal a géppel ment el ugyanis Gábor, amivel aztán András érkezett (úgyhogy épp, hogy arra volt időm, hogy hazajöjjek, kicsit kisöpörjem a szobát, aztán már jött is a váltás). Így aztán a húsvétot a legkevésbé sem töltöttem egyedül:). Ugyan locsolkodni nem mentünk, de az talán jobb is: mikor meséltem ezt a szokást bárkinek itt kint, mindenki egészen meglepődött, és általában senki nem hallott erről a szokásról.

Szóval, Gáborral múlt héten voltunk sok helyen, majd nemsokára megint töltök fel új képeket, de még nincsenek blogkész állapotban:).

Elmentünk Kungälvbe, ami Göteborgtól északra fekvő kis város, és egyetlen látványossága a Bohus vár, ami szerintem a környék legnagyobb vára, mindenesetre nekem tetszett (amúgy is szeretem a középkori várakat -otthon főleg várromokat -, ráadásul szerintem ez egy viszonylag turistabarát vár volt tájékoztató táblákkal, meg ilyesmikkel).

Megtettük a szokásos - kötelező - Gbg-i városlátogatást, aztán pedig elmentünk egyik nap Helsingborgba, és onnan komppal Helsingörbe, Dániába, ahol "Hamlet vára" található. Nagyon hangulatos kis városka (Gábor is megjegyezte, hogy neki Svédországban Dánia tetszett a legjobban. Úgy látszik, oda kellett volna menni... Na de mégse, ott nem lehet cidert kapni). Ráadásul a komp is nagyon olcsó, szinte ingyen van, és ugye, van rajta tax-free shop, ahol az alkohol kb 30%-kal olcsóbb, mint a szárazföldön. Így valószínűleg az ottlakók egy-egy hétvégi buli előtt mindig kompoznak egyet, hogy feltöltsék készleteiket.

Egy másik nap Osloba mentünk (azt hiszem, pont húsvét péntekje volt, ugyanis minden érdekesség zárva volt), nem volt egy nagy élmény. Én már voltam mondjuk ott előtte, viszont nem emlékeztem arra, hogy ilyen kiábrándító. Igazából valószínűleg a legpiszkosabb északi főváros, ami azért is meglepő, mert elvileg Norvégia a leggazdagabb skandináv ország. Mindenesetre, volt természetesen szép része is: a királyi palota környéke (bár az sem volt igazán rendezett, sajnos), illetve egy szoborpark, ahol - mivel jó idő volt - megtaláltuk egész Oslot. 

Szombaton, még indulás előtt kimentünk a szigetekre itt Göteborgban, viszont most nagyon jó időnk volt, sütött a nap, úgyhogy kellemes sétát tudtunk ott tenni, mintegy a hét lezárásaként.

Andrással kicsit másképp töltöttük az egy hetet. Habár azért körülnéztünk a városban, megnéztük - nagyjából - a kötelező dolgokat (bár a szigetre nem jutottunk ki, ugyanis mindig csak halogattuk, aztán nem lett belőle semmi...), illetve elmentünk az Universeumba, sokkal inkább egy beszélgetős, néha kávézós hét volt (bár András nagyon panaszkodott, ugyanis ő a jó magyar presszókávéhoz van szokva, és a svédek nem éppen egy kávéivó nemzet, ami a kávéjuk minőségén is meglátszik. Ráadásul belső terekben nem is lehet sehol rágyújtani így aztán nem lehetett száz százalékos a kávézás élménye...). Viszont ő megmutatta, hogy kell torrentről filmet leszedni (nem egy nagy ördöngősség, de azért jobb volt így, hogy egybe valaki megmutatta), és mivel itt bitang gyors a net, meg is néztünk pár filmet a héten. Ma meg itthagyott...

Kellemes húsvéti ünnepeket kívánok mindenkinek!

U.i: Majd nemsokára ráveszem magam, hogy valami érdemit is írjak, addig elnézést mindenkitől a kisebb hatásszünetért...

Mindenki vigyázzon, aki ide készül, mert lehet, hogy úgy jár, mint ők:

http://index.hu/bulvar/2009/04/07/svedorszagban_rekedt_50_magyar/

Aki itt ragadna, Tomi szívesen látja. De csak 2-esével és csak lányokat. (Gábor)

Azt még Koppenhágából elfelejtettem, hogy voltunk egy pubban, ahol akkora pohár sört kaptunk, amit még egyikünk se látott soha (én csak megkóstoltam, de ennyit meg se bírtam volna inni).

Voltunk az Universeumban, ami tulajdonképpen egy ilyen természettudományos kiállítás, ahol ki van építve több természeti környezet (például van egy őserdő-rész, ahol tényleg 30 fok és 96%-os páratatalom van). Egy-két ízelítő:

Szabadon sétálgató madár

Kardhal az akvárium résznél

Rája

Tengeri csillag

Krokodil (és ez tényleg élő volt, mondjuk, simogatni nem lehetett:) )

Ez nem állat:). Szóval van egy rész a nemeztközi űrállomásról, ahol sok minden meg van építve úgy, mint fent. Ez pl a WC :).

Nem tudom, ki olyan kitartó még, hogy olvassa a blogot, de akik esetleg még kitartottak, jó hír, hogy most egy csomó kép jön majd :).

Szóval, meglátogatott Petra, régi középiskolás barátom, a múlt héten. Ő most éppen Írországban él és dolgozik, már augusztus óta nem láttuk egymást, úgyhogy jó volt újra találkozni. Itt volt egy hétig, amialatt rengetegfelé jártunk, (valószínűleg több helyen, mint én egyedül az egész félév alatt leszek :) ).

Szerencsére ő szeret fényképezni, úgyhogy most már vannak fényképek a városról, meg azokról a helyekről, ahol jártunk.

Szóval, további szövegelés nélkül nézzük sorban a napokat, és a helyeket, ahol jártunk, 1-2 képpel illusztrálva.

1. nap

Mivel szépen sütött a nap (szerencsére egész héten jó idő volt, nem úgy mint ma: felkelek, és 5 centi hó vana , először elmentünk megnézni a botanikus kertet, amiről már írtam korábban.

Älg, jávorszarvas - a svéd nemzeti állat (elvileg van szép agancsa, de azt itt levágták szegénynek)

Fókaetetés

Páva (bár, élőben szebb)

Majd még bementünk kicsit a városba körülnézni

Tre Kronor erőd.  Göteborg a középkorban fontos kikötőváros volt és mivel közel van a Norvég-Svéd és Dán határokhoz, gyakran állt a konfliktusok központjában, ezért kellett megerősíteni.

Götaplatsen a poszeidon szoborral és a művészeti múzeummal - ez minden második göteborgi képeslapon rajta van.

Oroszlános lépcső Petrával

Koppenhága

Egyik nap - talán pénteken - átugrottunk Koppenhágába. Ugye, milyen egyszerűen hangzik, és az is. Bezzeg 30 évvel ezelőtt még 3 évet kellett volna várni erre, ma meg úgy mentünk át egyik országból a másikba, hogy a vonaton jutott eszembe, hogy nincs nálam hivatalos irat... Szóval mintegy három és fél óra vonatút után megérkeztünk a dán fővárosba, amiről így összefoglalóan annyit, hogy Petra azt mondta, hogy ami neki Svédországban a legjobban tetszett, az Koppenhága :). Sétáltunk kicsit a városban, majd egy városnéző hajóval megnéztük a fő látványosságokat, és a nap lezárásaként elmentünk a Carlsberg gyárba.

Át az Öresund hídon, ami malmöt és Dániát köti össze

Koppenhágai városháza, az egyik leglátványosabb épület

Ezzel a hajóval mentünk végig a várost keresztül-kasul átszelő csatornákon.Azért ilyen lapos, mert olyan alacsony hidak alatt megy el, ahol, a nő, aki most áll a hajón, beverné a fejét...

A kis hableány - Koppenhága jelképe - a hajóról

Ugyan nem most, de ennek a templomnak én voltam a csúcsán (látszik, hogy a tornyon kívülről vezet felfele lépcső, annak a tetején voltam)

A koppenhágai királyi kastély - épp felújítás alatt...

Szerintem ez jól jellemzi a Carlsberg gyárat. Nagyn érdekes kiállítás volt itt, én még soha nem jártam ilyan gyárban. A végén kaptunk 2 sört kóstolóként, amiket én is jóízűen ittam meg, pedig nem vagyok oda a sörért. Bár, ezek után, ki tudja.

Most így ennyi, folytatás következik.

Túlvagyunk az első, vizsgán. A tárgy a modern skandináv gazdaságtörténet, amit az utóbbi két hétben igen "lelkesen" tanultunk (Danival felosztottuk az elolvasandó kb 480 oldalt, és készítettünk belőle jegyzetet, úgyhogy igen sokat dolgoztunk azért vele). Mindenesetre mást gondolnak itt a vizsgáról, mint mi otthon.

Először is a terem, ahol írtuk, az egy speciálisan vizsgára kialakított terem, kb 300 különálló asztallal. És nem egy tantárgyból írnak egyszerre az emberek, hanem legalább 5-6 tárgyból, külön-külön blokkokban a teremben. Ráadásul, nem is a tanár van ott, hanem 1-2 ilyen kijelölt felügyelő, akik néha járkálnak.

A vizsgára maximum 5 órát lehet fordítani, tehát az idő gyakorlatilag korlátlan (azt hallottam, hogy ez azért van, hogy ezzel ne stresszelődjenek a diákok, tehát az idő rövidsége ne rontson a teljesítményen). Van a teremhez külön WC, ki lehet menni cigizni közbe egy külön udvarra, tehát mindent megtesznek a kényelem érdekében.

A WC az külön vicc. Szinte szégyelltem magam, hogy nem használom ki a WC adta puskázási lehetőségeket. Ugyanis zsebben simán be lehet vinni 1-2 papírt, és bárhányszor ki lehet menni a benti WC-kre, amiknak rrendesen zárható ajtaja van. (Ugyan ilyen halvány kék fény van csak a WC-ben, gondolom azért, hogy nehezítség az olvasást, azonban ez azért nem lenne akadály.) Eszembe is jutott vizsga közben, hogy nálunk az lenne a gond, hogy elkezdődik a vizsga, és rögtön hatalmas sor állna a WC-k előtt:). Érdekes módon azonban a svédek nem nagyon használják ki ezt a lehetőséget, legalábbis nem nagyon látszott a tülekedés, meg a WC-n töltött idő sem tűnt gyanúsan hosszúnak...:).

A vizsga szerkezete viszont érdekes volt, vagy legalábbis váratlan. Ugyanis a neten lévő feladatsor úgy nézett ki, hogy 6 kérdésből négyet kellett kidolgozni, ma azonban csak 3 kérdés volt, semmi komment, és mindet ki kellett dolgozni. Végülis nem volt menniységi követelmény, de azért a mintafeladatsor 1-3 oldalas  utasítását követve két kérdésről írtam 3 oldalt, egyről meg 2-t és egy kicsit, reméljük, ez, elég lesz (ráadásul az egyik kérdés arra a cikkre vonatkozott, ami a legérdekesebb volt, és ami majd valószínűleg része lesz a szakdolgozatomnak, legalábbis ha ezt a témát - ti. a svéd jóléti államot -  választom). 

 Én olyan 3,5 óra után befejeztem, de már nem is bírtam volna tovább. Az utolsó fél óra nagy részét azzal töltöttem, hogy bámultam magam elé, de már semmi eredeti gondolat nem jutott eszembe. Dani viszont végigülte az öt órát, nagyon kemény, én már kint, rá várva és a többiekkel beszélgetve majd elaludtam, nemhogy ha még dolgoznom kellett volna...

Remélem, kiderül hamarosan az eredmény. Bár, a múltkori prezentáció eredményére os azt mondta a tanár, hogy következő hétre meglesz, és mindez volt 3 héttel ezelőtt, és még mindig nem tudjuk, mi a helyzet...

Most megyek, kicsit pihenek, aztán elkezdek tanulni a kövi vizsgára, ami az öko lesz (várhatóan azt jobban fogom élvezni:)... ). El kell kezdeni viszonylag korán, mert nemsokára új vendégem lesz, és addigra szeretnék kész lenni a tanulás nagyrészével.

Minden kedves - érintett - olvasómnak Boldog Nőnapot kívánok!

A héten svédórán a tanár tartott egy rövid, 30 perces prezentációt a svéd kiejtési szabályokról, ami elég elrettentő volt. Ugye, azt gondolná a halandó ember (legalábbis én azt gondoltam), hogy ez egy egyszerű germán nyelv, ahol mindednt úgy mondunk, ahogy írva van, egy-két esetleges plusz hanggal megbolondítva. De nem.

Úgy kezdte, hogy a svédben van a világon a legtöbb magánhangzó, számszerint 18, (mondjuk úgy, hogy a rövid és hosszú eseteket külön veszi, amit ugye nem jelölnek írásban, de kiejtésben nagyon is hallatszik). Utánaszámoltam, nekünk legnagyobb jóindulattal is csak 15 van, pedig azt hittem, ez is már verhetetlen... És ugye 1-2 szabálytól eltekintve ezt csak úgy lehet megtanulni, hogy hallod a szót valahol. (Ráadásul az o-t hol o-nak, hol u-nak mondják, az u-t hol u-nak, hol ü-nek, szóval nem egyszerű)

Mássalhangzók esetében pedig van egy saját hangjuk, amit önmagában sem egyszerű kimondani, azonban 17(!)-féleképpen írhatják. Például a "skjorta, a lunch, a generös, és a station" szavak mindegyike tartalmazza ezt a hangot. Aki kitalálja, hogy e szavakat, ez alapján, hogyan ejtik helyesen, azok között egy sjuksköterska-t sorsolunk ki :).

Ráadásul, ugye van az angolban is a ng hang, ahol a g-t nem nagyon ejtik ki. Hát itt sem, sőt, mondta a tanár, hogy nagy parasztnak tekintik aki külön kiejti a g-t (persze, nem így fogalmazott, de azért ez volt a lényeg).

Úgyhogy, most úgy tűnik, ez a svéd legnehezebb része (meg persze ezzel az is a baj, hogy nem tanulható könyvből igazán. Úgyhogy, amíg itt vagyok, addig kell ezt jól magamra szedni). Na, most megyek, tanulok tovább. Svédet. :)

Mostanában az ökonometria órákat nem az tartja, aki eleinte, hanem egy idősebb, lassan, halkan beszélő ember. Tegnap még panaszkodtam is többeknek, hogy az óráján majdnem elaludtam (mondjuk annak is köze lehetett a dologhoz, hogy előtte kb 5 órát aludtam), meg, hogy unalmasan tartja. Ma délután megint volt előadás, most kevésbé voltam fáradt, így jobban jelen tudtam lenni szellemileg. És így sokkal jobb volt. Sőt, mondhatnám, hogy eddigi egyetemi pályafutásom során most először hasított belém a felismerés, hogy egy igazi tudós oktatja a tárgyat, a szó legjobb értelmében. Ugyanis, ma is például, nem csak ledarálta az anyagot, hanem elmesélte, hogy 15 évvel ezelőtt az adott modellt hogyan fejlesztették ki, és alkalmazták, illetve hogy szakmai körökben erről meg erről a modelltulajdonságról milyen viták folynak. Olyan példákat hoz, amiket már ténylegesen felhasználtak a való életben, és ez szerintem nagyon sokat hozzátesz egy alapvetően módszertani tárgyhoz. (Ráadásul, csak a rend kedvéért, itt jegyzem meg, hogy már eléggé elléptünk az otthoni stat 2 színvonaltól, és sokkal inkább olyanokat veszünk, amiket otthon majd csak öko második negyedévében vennénk. De ennek így kell lennie, végülis elvileg otthoni tárgyként el fogják fogadni...) 

Szóval ez így egyenlőre megelégedésre ad okot. Remélem, majd a végeredény is ilyen jó lesz...

(u.i: nagyon durva, ma akartam venni rendes krumplit, hogy csináljak sültkrumplit, de gyakorlatilag annyiba került, mint a fagyasztott hasábburgonya, amivel ráadásul semmi macera sincs, úgyhogy inkább azt vettem, és majd beosztom pár alkalomra.)

Jaj, de ügyesek vagyunk!

Múltkor voltunk IKEA-ban, vettünk néhány felszerelést (1-2 extra tányért, poharat). Tényleg van itt egy olyan része az áruháznak, ahol ilyen 5 koronáért lehet bármilyen tányért és poharat venni. De nem is ez a lényeg, hanem, hogy útközben Dani felvetette, hogy süssünk palacsintát. Én még igazából nem csináltam, de végülis másnap megcsináltuk a tésztát, és egész jól sikerült kisütni, nagyon finom lett. Így aztán ma is csináltam magamnak :).

Még nem is írtam, hogy jönnek ki máris hozzám, de gondoltam, majd miután elmentek, úgyis le fogom írni a történéseket, és akkor ez kiderül.

Szóval szombaton kijött hozzám András és Robi, két Corvinusos barátom. Nagyon örültem neki (kicsit hirtelen elhatározás volt, András kb két hete ír egy levelet, hogy "kimehetünk-e hozzád?". Én azt hittem, hogy viccel, de mikor pár nap múlva már a repjegyet néztük, rájöttem, hogy nem egészen...). Szóval ugye szombaton este jöttek a géppel, ami leszállt olyan fél 10 fele, úgyhogy este buszozással együtt már olyan 11 körül otthon voltunk. 

Szép lett volna...

Ugyanis Svédország úgy döntött, megmutatja, hogy milyen az igazi sztereotíp svéd időjárás, ezért az évente max egyszer előforduló óriási hóvihart szombat estére időzítette Göteborg fölé. Nem is tudott leszállni a gép, visszafordult, és letette őket  Malmöben, ahonnan busszal kellett átjönniük. Így aztán kb az este 10órási érkezés kitolódott reggel 5 órára, mintegy három és fél órás buszúttal megspékelve.

Úgyhogy szerencsésen megjöttek vasárnap reggel, kicsit fáradtan, úgyhogy le is dőltünk kicsit aludni. Csakhogy, amit hoztak felfújhas matracot, ahhoz nem volt csomagolva pumpa. Így a háromból két éjszakát tujlajdonképpen a földön alva töltötték el, ami így igazi férfit faragott belőlük... :). (Persze, én könnyen viccelek, habár azért első este én is aludtam itt padon...). Szerencsére a pumpakérdést megoldottuk utolsó éjszakára, az itteni egyik boltban sikerült venni egy "Double Action Air Pump" nevű matracpumpát (azért ez a fantasztikus elnevezés adott néhány kellemes percet az utolsó nap), amivel szépen sikerült felfújni a matracot.

Természetesen pókerezgettünk is egy kicsit esténként, amiben nem mutattam kitörő formát, de nem baj, lesz időm fejlődni itt is. 

Habár a bejegyzés 70%-a a katasztrofális körülményekről szól, ennek ellenére, úgy gondolom (legalábbis az ő elmondásaik szerint), nagyon jól eltöltöttük itt az időnket, rengeteget dumáltunk, amire ugye mostanában viszonylag ritkán akad alkalom...

Remélem, ezen élmények hatására sokan kedvet kaptak meglátogatni engem! :)  

Avagy nemzetközi vacsora, amit a Daniék házában szerveztek néhányan, mondván, hogy ismerjük meg egymás konyháját. Szóval kedden főznünk kellett valami magyarosat. Hát, ez érdekesen sikerült. A cigánypecsenyét néztük ki, de valami attól egészen eltérőt sikerült alkotni, ami inkább hasonlított valami száraz, paprikás disznóhúsra, mint cigánypecsenyére (kicsit alulméreteztük a szalonna mennyiségét, úgyhogy abból sajnos hamar kis, széndarabszerű dolgok lettek volna, ha meg nem esszük őket időben...:). ). De érdekes módon nem lógtunk ki olyan nagyon a sorból. Gyakorlatilag mindenki valamilyen krumplis ételt hozott (mi is krumplit vittünk köretnek, de hát ez már csak ilyen...), ráadásul húst csak mi sütöttünk, ami azért el is fogyott, szóval olyan rossz nem lehetett. De a legjobb a végén az áfonyás süti volt, amit a japán lányok csináltak, és természetesen jellegzetes svéd édesség... Úgyhogy ezt még gyakorolni kell, a következőnél már fél kézzel fogjuk megfőzni az Újházy tyúkhúslevest... (persze, porból :) ). 

Most éppen szünetet tartok a tanulásban, elkezdtük összerakni a prezentációnkat skandináv gazdtöriből, egész jónak néz ki, csak még meg kell írni.... Hát igen, azért nem unatkoztunk, ma például volt megint ökonometria gyakorlatom, ahol a második beadandót csináltunk hárman, egy francia lány, egy fekete srác (nem is tudom, honnan jött...), és én. Mivel ők nem nagyon jártak előadásra, ezért olyan nagyon nem tudták mit kell csinálni, de azért ment a dolog...

Közben az eddigi legnagyobb hó leesett (itt is, mert mint hallom, otthon is éppen mindenki hóembert épít), már olyan 5 cm, és még mindig esik. Lehet, hogy reggel ki se tudok menni az ajtón majd :).  

Ez már kevésbé szép történet, mint az előző. Éppen uszodába voltunk, és azt tudni kell, hogy ott a szaunában a svédek előszeretettel vannak meztelenül, illetve általában úgy is szoktak zuhanyozni. Nekünk ez kicsit furcsa, és ezt már többször szóvá tettük egymás között, most is Dani éppen elszólta magát (ő kicsit rosszabbul tűri ezt a dolgot), hogy (nem pontosan, csak a "lényeg" pontos): "Mi a fenének kell ezeknek a svédeknek egy szál f*szban zuhanyozniuk", erre megszólal egy középkorú, szintén meztelenül éppen szaunába menő férfi, hogy "ne menjünk úszni, hideg a víz". Mindegy is, ezt csak azért mondta, hogy megmutassa, ő is magyar. Biztos jókat gondolhatott... Úgyhogy mostantól csak differenciáltan fejezzük ki a véleményünket ilyen helyzetekben... :-).

Aztán voltunk az ikeában is, a svéd kultúra fellegvárában, nagyon fantasztikus, végülis matracért mentünk, azt nem vettem, viszont ettünk egy jót...

Ja, és Dani átment Change managementből (amire itt rinyált,hogy biztos, hogy nem sikerül...). Úgyhogy gratuláljunk neki közösen. 

Megvolt az első óra. Nekem nagyon bejött.

A szint elég érdekes, egy Språknykeln nevű könyvből tanulunk, és az van ráirva, hogy ez a "D" kötet (vagyis, gondolom, a negyedik). Úgyhogy ez tényleg nem egy kezdő kurzus. Azt mondták, hogy a 28 jelentkezőből 14-et vettek fel, viszont a szintfelmérőn tényleg csak olyan 14-en voltunk, úgyhogy tényleg szinte mindenki jöhetett.

Természetesen a nemzetiségi megoszlás eléggé egyenlőtlen: van 7 finn (ez kiteszi a csoport felét), 4 német, 1 USA-beli, és én (illetve, ez még csak 13, mert az egyik lány nem tudott jönni, de ha jól értettem, ő is finn). Úgyhogy volt is ültetési rend, ami úgy nézett ki, hogy finn-nemfinn-finn :) . Dehát nekik könnyű, ők otthon a suliban kötelezően tanulják a svédet, mint nálunk annak idején az oroszt, úgyhogy elég jól beszélnek.

A tanárnő nagyon kedves, ilyesztőbbnek tűnt az elején, de teljesen jó órát tartott. Kicsit kemény lesz azért, még ő is mondta, mert a tanrend szerint ez a 10 hetes kurzus 200 óra nyelvtanulásnak felel meg, ami azt jelenti, hogy heti 20 órát kéne svédezni. Hát, ez nem túl kivitelezhető, de azért majd megpróbálok minél többet rászánni. Ráadásul, így az elején nekem még egy kicsit fel is kell zárkózni, mert azért már sok elkopott a svédből, meg a szint sem olyan egyszerű. Viszont legalább végre megint úgy tanulok nyelvet, hogy az motivál, és tanulásra kényszerít. Ilyen már régen volt... Ilyen szempontból főleg nagy szerencse, hogy bekerültem, és nem a kezdő kurzusra kell járni, ugyanis egyik lány mondta, hogy szörnyű volt. Ő is beszél kicsit svédül (kb úgy, mint én, vagy egy kicsit kevésbé), és ő most a kezdőre jár, ahol még a könyv végén sincs olyan fejezet, amit ne tudna viszonylag jól. Ráadásul, mintegy 90-en vannak, és nagyelőadóban folyik a nyelvoktatás (legalábbis az első 1-2 hétben), úgyhogy nem is túl hatákony. 

 Ja, és természetesen órán csak svédül szabad megszólalni, amit nagyon be is tartunk, sőt, vannak, akik olyan lelkesek, hogy még a szünetben is svédül beszélnek. Én talán kevésbé... :), bár volt egy német lány, aki már keverte az angolt, a svédet és a németet, úgyhogy érdekes mondatok születtek, de legalább megértettük egymást.

Más.

Hazafelé gyakorlatilag biztosan július 9-én fogok menni, ugyanis már csak akkorra volt megfizethető (de így is drága) repjegy. Úgyhogy lassan majd el kell kezdeni tervezgetni, ki hogysmint jön.  

Hát igen, tényleg régen írtam, de szerencsére nem azért, mert valami bajom van, hanem mert lusta vagyok:). De tényleg, úgy szenvedek, ha fél 8-kor kell felkelni órára, mint otthon egy 6órás kelésnél. De hát tényleg ez van, az ember hamar átszokik arra, hogy későn fekvés, későn kelés...

Viszont, amit az otthoniak nem éreznek még, az az, hogy el kellett kezdeni tanulni. Otthon még épphogy csak a vizsgaidőszakot pihenitek ki, én meg már mindjárt vizsgázom megint... Na jó, azért nem kell sajnálni, nem fogunk belerokkanni :) .

Tegnap viszont vicces dolog történt (pár a régebbi tapasztalataim alapján nem kéne meglepődnöm). Állunk itt, nálunk, Rosendalban, a boltban, fizetünk. Dani vett sört, úgyhogy kértek igazolványt, és ő a személyit adta oda, ami magyar. Ekkor megszólal a pénztáros, hogy, "látom, 88". Először nem is hittünk a fülünknek, aztán mikor az összeget mondta svédül, majd magyarul, akkor már biztos volt, hogy honfitársunkkal találkoztunk, illetve hát nem tudom, mi a helyzet, ugye a pénztárnál nem állhattunk meg csevegni... De azért majd még megpróbálom kideríteni.:) Úgyis MSEH-ból a svéd bevándorlást választottuk témának, majd csinálunk egy mélyinterjút a nővel.

Most megyek, eszem valamit, aztán elmegyünk úszni, este pedig az első svédóra jön. Lehet, hogy kellett volna valamit készülni, de én a spontán nyelvi megnyílvánulások híve vagyok:)... (Lehet, hogy ebből a lesz, hogy majd csak makogok, akkor megszívtam...).

Sikerült!!!!!!!

Bár, ahogy néztem, nagyjából annyi embernek küldték el a levelet, hogy sikerült, ahányan ott voltunk a szintfelmérőn.

Úgyhogy jövő szerdától heti plusz egy óra, du 17.15-től: Svéd

Elnézést, hogy megint elhanyagoltam a blogot (mondjuk, talán nem kéne minden második bejegyzést így kezdeni...), de ugye tegnap este volt a svéd szintfelmérő, és arra próbáltam készülni (hogy mennyit készültem végülis, az egy másik dolog, de legalább elméletileg azt céloztam meg, hogy tanulok).

Szóval szintfelmérő. Érdekesen kezdődött, mert amikor odaértünk, a vizsgáztatók egy szót nem szóltak hozzánk svéden kívül más nyelven. Persze, megértettük, meg hát nem mondtak olyan bonyolult mondatokat, de azért mégis... Az egyik nő meg néha elfelejtkezett magáról, és úgy elkezdett hadarni, hogy szerintem a svédek sem értették volna. Ez főleg azért bíztató, mert, mint elmondta, ő lesz a tanár...

Kb. 12-13 ember írt szintfelmérőt (pedig vagy 25-en jelentkeztek haladó kurzusra), akik közül kb 6-7 finn volt. Persze, érthető, azok az Erasmusosok, akik Finnorszából jöttek, szinte miond beszélnek valamilyen szinten svédül. Mondjuk, érdekes lesz, ha az arokat elnézve, a nem olyan túl jól sikerült tesztek után majd a felét kivágják az embereknek, és lesz egy 6 fős haladó csoport. Az biztos nagyon hatékony, de hát akkor is...

Maga a teszt egy két órás írásbeli volt, szokásos nyelvvizsgafeladatokkal (kiegészítős, szövegcímet tartalommal összepárosítós, feleletválasztós kérdések + egy fogalmazás). A feladok valószínűleg nehezedő sorrendben voltak, legalábbis az elején még nem tűnt olyan lehetetlennek a dolog, de aztán volt egy olyan feladat (ráadásul 25 pontért a 150ből), amiben egy olyan szöveget kellett kiegészíteni, ami egy iparművész életéről szólt, aki valami különleges WC-ülőkét tervezett mostanában, és amilyen szintűt én még csak emelt szintű angol érettségin láttam, ott is a nehezebbek közül való lett volna (csak a miheztartás végett: egy emelt szintű érettségi 60%-os eredménytől középfokú nyelvvizsgát ad). Tehát inkább hasonlított a dolgozat egy ilyen középfokú kurzust lezáró dolgozatra, mint egy arra való beugróra. (Kiváncsi leszek ezután, ha mégsem buknék meg, milyen lesz az első óra... Biztos tetszőleges témában doktori értekezés írása svédül, szótár használata nélkül.)  

Elvileg eredményt mára vagy holnapra ígértek, de még nem jött, úgyhogy ma már nem várható. Majd meglátjuk...

Egyébként, ma voltunk úszni, itt van a város közepén egy ilyen sportcentrum uszodával, oda elmentünk. Viszonylag elérhető áron (az itteni árszínvonalhoz képest mindenképp) tudtunk bemenni, aztán egy másfél órát úsztunk, utána meg egy kis szauna (ami nagyon jól esett. (Mondjuk azért érzem is a lábaimat, lehet, hogy holnap nem fogok tudni felkelni...). Ja, ha még nem említettem volna, Dani 8 évig vízilabdázott, úgyhogy inkább talán úgy mondanám, hogy ő úszott, én meg próbáltam életben maradni kapálózva a vizen... De majd belejövök, még 3-4 alkalom (vagy inkább évtized) és úgy úszok majd, mint ő... Nem baj, legközelebb sakk-klubba megyünk :-).

Ja, és ma volt még ökonometria gyakorlat is. Itt elég érdekesen értelmezik a gyakorlatot, bementünk a gépterembe (mert egy Stata nevű statisztikai programcsomagot használunk a feladatokhoz), kiadta az óra elején, hogy mit kell csinálni, és mindenki magának csinálta,amit kellett (volt a programhoz persze leírás, meg ilyesmi). Majd ezt be kell adni febr. 16-ig nyomtatva. De egyébként nagyon tetszett a dolog, ma itthon be is fejeztem, úgyhogy jövő héten beviszem kinyomtatni, és le is adom.

Remélem, a következő bejegyzésben már arról számolhatok be, hogy sikerült a szintfelmérő.

Hát igen, ez itt, Svédországban, nem tűnik nehéz feladatnak...

Arról van szó, hogy ma reggel ragyogó napsütés keltett fel, amilyet itt még nem is láttam, de - a hírek alapján - amilyen otthon is már rég volt. Gondoltam is, hogy muszáj kicsit elmenni a jó levegőre, úgyhogy reggeli után (fél 12 fele, hát igen, ez már csak így megy...) el is mentem a környékre sétálni. Mint számomra kiderült, nem is vagyunk anniyra kint a városból, illetve hát a térkép által jelzett erdőt és tavat még nem sikerült megtalálnom, bármerre is indultam el. Mindenesetre vannak azért szép részek, úgyhogy jólesett kicsit kimozdulni ilyen módon is, viszont, ami furcsa volt, hogy emberek alig voltak az utcán. Furcsálltam is, hogy ilyen jó idő, és senki sehol, mindenki otthon ülne? Ez szerintem nem jellemző itt, mert ugye ilyen környezetben meg kell bescülni minden napsütéses órát. 

A kis helyi sétát rövidnek találva úgy döntöttem, elmegyek a Botaniska Trädgård-ba (botanikus kert), amire még a múltkori ittlétemből emlékeztem, de akkor nem volt időnk nagyon bejárni. Most viszont itt volt a megfelelő pillanat, gondoltam, elmegyek arra. És láss csodát: mintha az egész város kitelepült volna oda. Olyan forgalom volt, mint a központban egy hétköznap reggelen. (Sajnos, nem vittem fényképezőgépet, de legközelebb majd csionálok fotó kat, úgy könnyebb lesz elképzelni...) Minden svéd, akinek van állata, gyereke, vagy valami más sétáltatnivalója, ott volt. 

Ezt a kertet egyébként úgy kell elképzelni mint... Hmmm, most a stockholmi Skansen jutott eszembe, ez szerintem nem sokat segít :), meg persze itt nincsenek néprajzi dolgok ...  Szóval mint egy hatalmas parkot, ami egyben állatkertként is szolgál, de nem a hagyományos, ketreces értelemben, hanem elég szervesen, a tájhoz igazodva (persze, itt is vannak biztonsági kerítések, de valahogy szerintem nem annyira mű). Szóval, nekem nagyon tetszett, sétálgattam egy kicsit, láttam fókákat illetve älg-et (kb. jávorszarvas). 

Hazaérve pedig megfőztem a kedvenc ételemet, amit otthon "tarhonyának" hívunk, viszont én most a "tarhonyát" rizsből főztem, tehát inkább nem is állnék neki elmagyarázni, mi is ez :) (de nem sima tarhonya otthon sem)... A várakozásaimon messze felül sikerült, úgyhogy nagyon büszke vagyok magamra. Viszont sajnos az "őrölt" és a "rozmaring" fogalmakat, úgy látom, itt nem tudják párosítani, úgyhogy sima szárított rozmaringot használtam, de így se rossz.

Ha det bra, és ha addig nem írnék, akkor szerda este 17.30-tól mindenki szurkoljon, mert akkor írom a szintfelmérőt a középszintű svéd kurzushoz. Nem szeretném, ha megvágnának, bár reményeim szerint egy középfokú tanfolyam beugrójához nem kell anyanyelvi szinten tudni...