Hát igen, tényleg régen írtam, de szerencsére nem azért, mert valami bajom van, hanem mert lusta vagyok:). De tényleg, úgy szenvedek, ha fél 8-kor kell felkelni órára, mint otthon egy 6órás kelésnél. De hát tényleg ez van, az ember hamar átszokik arra, hogy későn fekvés, későn kelés...
Viszont, amit az otthoniak nem éreznek még, az az, hogy el kellett kezdeni tanulni. Otthon még épphogy csak a vizsgaidőszakot pihenitek ki, én meg már mindjárt vizsgázom megint... Na jó, azért nem kell sajnálni, nem fogunk belerokkanni :) .
Tegnap viszont vicces dolog történt (pár a régebbi tapasztalataim alapján nem kéne meglepődnöm). Állunk itt, nálunk, Rosendalban, a boltban, fizetünk. Dani vett sört, úgyhogy kértek igazolványt, és ő a személyit adta oda, ami magyar. Ekkor megszólal a pénztáros, hogy, "látom, 88". Először nem is hittünk a fülünknek, aztán mikor az összeget mondta svédül, majd magyarul, akkor már biztos volt, hogy honfitársunkkal találkoztunk, illetve hát nem tudom, mi a helyzet, ugye a pénztárnál nem állhattunk meg csevegni... De azért majd még megpróbálom kideríteni.:) Úgyis MSEH-ból a svéd bevándorlást választottuk témának, majd csinálunk egy mélyinterjút a nővel.
Most megyek, eszem valamit, aztán elmegyünk úszni, este pedig az első svédóra jön. Lehet, hogy kellett volna valamit készülni, de én a spontán nyelvi megnyílvánulások híve vagyok:)... (Lehet, hogy ebből a lesz, hogy majd csak makogok, akkor megszívtam...).
