Na jó, nem vacsora, hanem svédóra. De tényleg utolsó. Arra gondoltam, hogy ezt a bejegyzést az alkalomhoz illően svédül fogom megírni, aztán rájöttem, hogy az viszonylag keveseknek javítana az olvasási élményen, sőt...
Ennek a tíz hetes svédkurzusnak talán az volt a legfőbb tanulsága, hogy túl nagyot mertem álmodni, amikor a felsőfokról gondolkoztam hazamenetel után. Rájöttem, hogy egyrészt van rengeteg, fontos és nehéz része ennek a nyelvnek, amit még mindig nem tudok (bár nem panaszkodhatom, a kurzus során gyakorlatilag mindenen végigmentünk, ami mondjuk egy erős nyelvtudáshoz kell, csak hát meg is kellett volna tanulni, illetve, hát, az utóbbi hetekben kicsit kevesebbet foglalkoztam vele egyéb bokros teendőim (...) mellett. De jövő héten vizsga, és most ez a legközelebbi megmérettetés, úgyhogy a hétvégén ráfekszem kicsit a dologra, és magamba szívok annyit, amennyit tudok az elmúlt hetek új ismereteiből.
Több tekintetben is sajnálom, hogy vége a tanfolyamnak. Egyrészt, úgy érzem, sokat fejlődtem, de legalábbis rendszereződött a tudásom, és így talán könnyebb lesz rá építeni. Bár, az kétségtelen, hogy ennyi idő alatt, még ha viszonylag sokat is tesz érte az ember, nehezen lehet, vagy inkább lehetetlen, egy nyelv teljes rendszerét készségszintű ismeretté alakítani (persze, nem kellett előlről kezdeni, a legalapvetőbb dolgok szerencsére megvoltak, és ezért lehetett ez alatt a tíz hét alatt rengeteget tanulni). Mindenesetre, most, amíg itt vagyok, megpróbálom fenntartani, illetve továbbfejleszteni a svédemet. Megígértem ugyan magamnak, hogy ha befejezem a kurzuist, onnantól svédül fogok minden lehetséges szituációban beszélni, de hát az ember könnyen elcsábul, amikor az angol annyival egyszerűbb...
Másrészt, ez az óra egy viszonylag jelentős részét képezte a nemzetközi emberi kapcsolataimnak, főleg az utóbbi időben, hiszen itt az volt a cél, hogy egy nyelvet tanuljunk, és ugye órán is beszélgettünk, megismertük egymást valamennyire, és hát szünetekben is dumáltunk. Hozzáteszem, ez itt, kint több, mint amennyit általában kommunikálnak egymással az emberek egy másik kurzus esetén.
Szóval összességében ez egy tök jó dolog volt, hasznos és kellemes.
Ja, egyébként rájöttem, hogy eddig magamról egy képet sem sikerült feltennem. Pedig nem szándékosan válogattam így a felkerülő képeket. Vagy mégis. Most azonban pótolom a hiányosságot, ez a kép lesz a bizonyíték arra, hogy én Göteborgban tanultam.
